Néha az embernek el kell egy kis segítség.. Szinte mindenben.. Ez vonatkozik a főzésre, takarításra, munkára vagy hogy milyen filmet nézzünk meg.. és végül ki ne felejtsük ki a szerelmet.. sokaknak ez nehéz, mert vagy nincs sok önbizalmuk, félénkek vagy még nem értek fel ehhez a poszthoz, hogy elmondhassák "Igenis szeretem". De ha van valaki, aki melletted áll és segít.. Akkor biztosan lesz bátorságod erőd.. Mindenhez....
Nekem is lett.. Úgy hat éve kezdődött az egész, amikor a szüleim meghaltak egy autóbalesetben és utána a nagyszüleimhez kerültem.. ez egy tíz éves lánynak elég nagy sokk volt. Főleg hogy az iskolában is piszkáltak, mert félénk voltam és szinte soha nem beszéltem.. De egy nap elegem lett mindenből és végre kinyitottam a szám.. De aztán, amikor 13 voltam a nagyapám meghalt rákban, és mivel a nagymamám sem 50 körüli, ezért a nagynéném visszaköltözött Koreába, hogy segítsen neki, mivel én még nem tudtam akkor semmit..
A nevem Rei, és 16 éves vagyok, majdnem... és szingli.. persze egy visszafogott és néha nagyszájú lánytól mit vár az ember... Én tudom mit akarok... Harcolni.. harcolni azért, amit akarok.. És mit szeretnék? megérni a tizennyolcadik szülinapom, szerelmesnek lenni, berúgni és végre élvezni, hogy fiatal vagyok.. Mert nincs sok időm hátra......
