Érdekes álmom volt. Kicsit félelmetes, de egyben szép is volt. Repültem, és szárnyaim voltak. Majd valaki énekelni kezdett körülnéztem és nem láttam senkit. Majd észre vettem, hogy előttem áll egy srác. Mosolyogva táncol és énekel, majd megszólal:
- Reira csörög a telefonod.
- Honnan veszed? - motyogom.
- REIRA - zökkent ki nagynéném álmomból.
- Ja csak te vagy az? - szuszogom, majd visszafekszek.
- Ma iskola. - mondja, majd elhúzza a függönyöm, amire egy vámpírhoz hasonló hanggal jelzem, hogy kisül a retinám.
- Mi? - pattanok fel, de ő már nem volt bent csak én. A csendet a telefonom csörgése zavarta meg.
- Haló? - szólok bele?
- Unnyie~
- Yong Ye. - mosolygok.
- Unnyie~ Ma nem akajok iskolába menni - selypít.
- De ez az első napod. Biztos jó lesz.
- De..
- Semmi de. Öltözz fel és gyere át.
- De unnyie~
- Mi az? - mosolygok, majd ki kelek az ágyból.
- Nem tudom mit vegyek fel.
- Jaj te. Megyek.
- Gomawo~ Unnyie. - kuncog, majd ezzel meg is szakadt a vonal.
Hát igen. Ma újra kezdődik minden, az összes iskolásba járó számára. De nekem ez csak egy átlagos nap.
Gyorsan kivettem a szekrényből az egyenruhám, ami egy fekete szoknyából egy fehér ingből, amin az iskola névjegye állt, majd egy szürke pulcsit és miután felöltöztem lementem a konyhába.
- Jó reggelt. - pusziltam meg a nagynéném.
- Ezt mért kaptam?
- Akkor visszaveszem. - mosolygok durcásan.
- Neeem. - nevet. - Oh Rei a reggelitek ott van. Vigyázz magadra és YongYe-ra is.
- Tudom Tudom. - intek, majd az előszobába megyek. - Ma lehet későn jövök.
- Tényleg? - támaszkodik az előszoba ajtóban nénikém egy fakanállal a kezében. m Miért is?
- Jaj hát első nap. És lehet az osztály elmegy fagyizni. Tudod tavaly is ez volt. Az osztályfőnök már csak ilyen. De dobok egy üzit. Na szia. - mosolygok, majd felkapom a táskám és már kint is vagyok.
- Van rajtad pulcsi? - jegyzi meg a mamám, aki a tornácon lévő fotelban ül. - Ma kicsit hűvös lesz, de egy fagyit még lehet enni. - mosolyog.
- Tudom nagyi. - mosolygok. - Vigyázz magadra. - mosolygok majd elindulok a szomszédba. Mikor csöngettem, egy életvidám teljesen felöltözött kisfiú állt velem szembe.
- unnyie~ - ugrik a nyakamba.
- Yong Ye, azt mondtad..
- Yong Ye kiaz? - kérdi egy ismerős hang belülről.
- Itt a bátyád? - kérdem, mire csak bólogat. - Csak én. - kiáltom.
- Oh, akkor gyere be. Elviszlek titeket.
- Elnézést a zavarásért. - mondom illedelmesen, majd belépek a hatalmas ház ajtaján.
- Te sosem zavarsz. - mosolyog az előszoba ajtajában az ismerős alak.
- Suga. Mikor jöttél? - kérdem csodálkozva.
- Nem rég. - mosolyog. - Hogy vagy, amúgy?
- J-Jól. És hogy megy sorod?
- Jól..
- Hyung, ha elakarsz vinni akkor menjünk már, még elkésünk. - töri meg a kínossá vált csendet Yong Ye.
- Igazad van. - mosolyog. - Akkor irány a suli kölykök.
- HÉééééé. - kiáltunk egyszerre Yong Ye-val, mire Suga csak hangos nevetésbe kezd.
- Hol a kocsid? - nézek körbe.
- Ott az a fekete terepjáró. Nem értem, hogy nem vetted észre.
- Én se - motyogom, majd beszállunk az autóba, vagyis a monstrumba és végre elindultunk. Az út olyan fél óra volt Yong Ye iskolája felé. Az enyém még úgy tizenöt perc, de ez idő alatt nem nagyon beszélgettünk. Én csak az ablakon kifele nézelődtem.
Izgatott nem lettem, ahogyan a Suga körülötti lányok szoktak lenni. Hisz ezer éve ismerem már. És számomra, ugyanaz az imádni való, pösze kis srác lesz, mint volt.
- Megjöttünk. - álltunk meg, majd hallottam, hogy az ajtó zárja kattan jelezvén, hogy kinyílt.
- Hát, akkor köszi hogy elhoztál. - mondom, majd nyitnám a ajtót, mire Suga hátra fordul és megfogja a karom. - Mi az?
- Ügye tényleg jól vagy? - néz rám aggódva.
- Persze. - mosolygok. - Nyugi. Megmondom ha bajom lesz. Becsszó~
- Okés. Szép napot.
- Neked is. - ezzel kiszálltam a kocsiból és az iskola aulája felé vettem az irányt.
- Reiraa. - kiált barátnőm.
- Ya Chan. - borulok nyakába.
- Képzeld, megint egy osztályba megyünk. - ugrándozok.
- Omo.. A nap legjobb híre. - örülök én is.
Majd az osztály felé vesszük az irányt. Miközben egymásnak ecseteltük a nyári élményeinket, egy barom sapkás gyerek nekem jött. Lerítt róla, hogy nagy az egója.
- Hé te. Nézz a lábad elé bunkókám. És egy bocsánatot még elvárnék. - kiáltok utána.
- Bajod van? - fordul meg.
- Igen, te.
- Tudod te ki vagyok? - bököd az ujjával.
- Leszarom hogy melyik lepra tanya királya vagy, de az én sulimban nem viselkedhetsz így vagy búcsúzz a férfiasságodtól. - fenyegetem.
- Te kis. - markolja meg a fölsőm.
- Ááá.. Park úr. Látom megérkezett - szakítja félbe idilli csevejünket a diri, egy nővel az oldalán?
- Jimin. - mondja határozottan a nő. - Viselkedj.
- Fogadj szót anyucinak. - lököm el magamtól.
- Te kis. - vicsorog. - Még megbánod. - mondja, majd sarkon fordul és elindul az igazgató és a titokzatos nő után. Be kell vallanom, hogy tetszett ez a kis izgalom. De a srác seggét legközelebb felrúgom akármennyire is jó.
- Wow. ez durva volt. - mondja nagyra tágult szemekkel Ya Chan.
- Az. - mondom, majd az bementünk az osztályterembe.
- De te jól vagy?
- Persze. Mért?
- Csak mert egy kicsit elsápadtál.
- Ne butáskodj. - mosolygok. - Jelenleg egészséges vagyok, mint a makk.
- Te tudod. Na de itt a tanár.
- Jó reggelt emberek. Én vagyok most az új osztályfőnökük.
- Lol. Megint új tanár. - súgom előre Ya Channak.
- Amint már tudják, mivel ebben az iskolában nagyon gyorsan terjed a pletyka.
- Tényleg Park Ji Min ebbe az iskolába fog járni? - pattant föl a padból, az egyik lány.
- I-Igen kisasszony.
- Mi? - nézek Ya Chanra kikerekedett szemekkel. - Nekem erről mért nem szóltál?
- Hoppsz. - kuncog. - De azt hittem, hogy tudod, mivel vele.. - mondatát nem tudta befejezni, mert a diri benyitott az osztály terembe.
- Tanárnő. Elnézést, de itt az új diák.
- Oh. Akkor jó. Bejöhet.
Hirtelen olyan rossz érzés fogott el, de az ok már bent is volt a teremben. Ő volt az. A srác, aki nekem jött, és nem más, mint Park JiMin, a BTS nevű banda egyik tagja.
Még egy darabig őt néztem, ahogy a tanári felé megy, majd a suttogások észhez térítettek, és lefeküdtem a padra, az ablakot bámulva.
- Akkor mutatkozz be kérlek. - mondta a tanár.
- A nevem Park Ji Min, örülök a találkozásnak. - mondja unottan.
- Nézd ott egy hely Jang kisasszony mellett.
- Mi? - kapom fel a fejem. - De tanárnő.
- Semmi de. Egyébként is mért ellenzed ennyire?
- Az nem a maga dolga. - puffogok.
- Vigyázz a szádra - néz rám szúrós szemekkel, mire én a szemeimet forgatva visszafekszem a padra.
- Biztos nem ülhetnék máshova? - kérleli a bunkó az tanárt.
- Jó vicc gyerekek, de nem. Attól még hogy sztár vagy, nem kapsz meg mindent, amit csak akarsz. Máshol meg nincs is hely.
- Tanárnő, ha elül mellőlem a stréber akkor ide ülhet. - mondja az egyik idegesítő lolita lány.
- Chh.. - rakja karba kezeit a tanárnő. - Nem. Na ülj le oda Ji Min.
- Jóó. - vágja rá durcásan, majd érkezését azzal jelzi, hogy ledobja a táskáját mellém.
- Oh. Ügye csak viccelsz. - fordulok felé.
- Bárcsak. - mondja rideg tekintettel.
- Aigoo. - nyavalygok, majd visszafordulok és gondolataimba merülve néztem ki az ablakon. El se hiszem, hogy itt van. De mért az én sulimban, mért az én osztályomban? Ez ügye nem a sors?
JiMin pov*
Mióta az idióta menedzserem kitalálta, hogy iskolába kell járnunk, vagyis hát csak nekem, hogy visszanyerjem, a szerinte elvesztett énem. Chh.. felháborító. Ráadásul itt ez a csaj, aki nagyon irritál már az első találkozásunk óta. De pechemre mellé ültettek. De szerencsére az első óra hamar véget ért és kiszabadulhattam a levegőre. Bár levegőt nem kaptam, mert a lányok körülöttem ugráltak és fotóztak, meg aláírásokat kértek. A legjobb mód számomra a futás bizonyult egyenesen fel az iskola tetejére. Így hát a fejemre húztam a sapkát és elrohantam.
A tetőre érve megpihentem, majd elővettem rezgő telefonom.
- Mond. - lihegtem.
- Csak nem az egyik osztályteremben hancúrozol?
- Mi? - mondom ki hirtelen, mire köhögni kezdek.
- Vagy egy raktárban? - nevet Suga.
- Hyung te nem vagy normális. - emelem föl a hangom.
- Csak viccelek. Milyen a suli?
- Inkább azt mond meg, hogy mikor mehetek.
- Na figyelj. Most mennem kell. Légy jó. Majd találkozunk.
- SUGA!!! - kiáltom.
- Velem ne ordíts. Ma elég húzós napom volt.
- Mért? Találkoztál vele?
- Igen. - mondja halkan. - Na de hozz haza valami cicát és majd még beszélünk puszóka..
- A perverz mindenedet. - mosolygok, majd kinyomom a telefont és megfordulok.
- Ne haragudj. Nem akartam hallgatózni. - mentegetőzik. - Csak láttam, hogy nyitva van.. és gondoltam.
- hmm? te vagy az a lány aki belém jött nem?
- Hogy én beléd? - néz rám nagy szemekkel.
- Ja.
- Te ennyire seggfej vagy, hogy nem tudsz különbséget tenni.
- Most mit kell ezen felhúzni magad? - emelem föl a hangom.
- Azt, hogy inkább te jöttél belém.
- Oh igen? - ragadom meg a karjánál.
- Eressz el. - rángatózik.
- Tudod te, hogy miken mentem keresztül?
- Nem..
- Hát ez az. Senki sem tudja.
- És mért nem?
- Mi?
- Mért nem mondtad el valakinek, hogy mi bánt? - néz rám komolyan.
- Mit tudsz te rólam. - nézek félre. - És nem kérek a sajnálatodból.
- Hah.. Majd még én foglak sajnálni. Persze.. Inkább csak sajnáltatod magad.. Szánalmas vagy. - amint kimondta elpattant bennem valami.
- Tudod te, hogy mennyit szenvedtem? Vagy, hogy mennyire akarok szabad lenni? És azt, hogy eddig minden egyes emberben csalódtam, aki közel került hozzám? Én mindig bíztam bennük, de elárultak, vagy elhagytak. A szüleimet már vagy két éve nem láttam, csak mert dolgozom.. Soha nem volt normális életem.. A lány akit szerettem, meghalt autóbalesetben.. Én utálok élni.... És te ezek után..
- Ez nem jogosít fel..
- Hogy mondod?
- Ez nem jogosít fel arra, hogy így viselkedj másokkal.
- Miket
beszélsz?
- Suga-nak
igaza volt.. Te tényleg egy bunkó vagy.. Csak azt kihagyta, hogy egy gyáva. – a
szavai hallatán elgyengült a testem, és nem vettem észre hogy óvatosan
elengedtem a kezét. Majd figyeltem, ahogyan könnyek jelentek meg a szemében és
elrohant.
Honnan
ismeri ez a lány Suga-át? És mért sírt? És mért lennék én gyáva? – Ezek a
kérdések voltak bennem még pár másodpercig, majd a becsöngetés után bementem az
órára. A bunkó lánnyal nem beszéltem többet. Nem is kerestük egymást, csak
ültünk egymás mellett az órákon…semmi több..
Reira pov*
A nap hátra
lévő része nyugisan telt. Ya Chan és én persze jól elvoltunk. De az új srácot
kicsit sajnáltam. Nem azért, amit mondott, hanem mert egyedül volt.. És Sugara
haragszom, amiért nem mondta meg, hogy a mi sulinkba fog járni ez a bunkó..
A nap végén
Ya Chant elkísértem a munkahelyére, egy csendes kis egyetemi kávézóba. Amíg ő
dolgozott, addig én leültem és elfoglaltam magam.
- Mit
hozhatok? – kérdezi Ya Chan egy eszméletlen cuki felszolgáló lány kosztümben.
- Eto.. Egy
forró csokit szeretnék kérni. – mosolygok.
- Mást ezen kívül?
Esetleg nutellás gofrit?
- Jö-Jöhet.
- Rendben.
Már is hozom.
Ez az egyik
leghíresebb egyetemi kávézó, ráadásul jó nagy is. Kis fotelekben lehet helyet
foglalni, amíg várunk. És persze függönyökkel vannak elválasztva azok a részek
ahol a szerelmes párok, vagy az egyedüllétre vágyok vannak.
Ahogy
körülnéztem, a szemem egy mosolygó srácok akadt meg. Láttam, hogy valakit néz.
Követtem a nézése irányát és csodálkozva vettem észre, hogy a barátnőm
méregeti. Majd mikor a Ya Chan is ráfigyel, hirtelen a magabiztos lányból
ügyetlen cselédlány lesz. Ekkor jöttem rá, hogy ő lehet Jung Yong Hwa.
- Meghoztam
a rendelést. – ül levelem szembe Ya Chan. – Mi az?
- Beszéltél
már vele? – kortyolok bele a forró csokimba.
- Ki-Kivel?
- Most is
téged néz?
- Ki?
- Yong Hwa. –
suttogom, mire feje paradicsommá válik.
- Ho-Honnan
veszed?
- Mert
látom. – intek a fejemmel, mire Ya Chan óvatosan megfordul. Barátnőm még
nézelődött, hogy hol lehet titkos szerelme, majd amikor észrevette, a srác
lehajtotta a fejét, mintha nem csinált volna semmit. Mivel láttam, hogy itt
elkél a segítség ezért rögtönöztem.
- Úristen..
Engem nézett. – mondta barátnőm csillogó szemekkel.
- A mosdó
arra van, nem? – zökkentettem ki.
- Ahha. – de
nem sikerült.
Csak kifogás
kellett, hogy levelet tudjak írni Yong Hwanak.. Mivel a mosdó fele pont arra
kell elmeni, ahol a srác ült. A cetlit szépen Yong Hwa kezébe adtam, de
szerencsére senki nem vette észre. Most büszke voltam magamra, mint egy kém.
a cetlin ez
állt:
A lány neve
Park Ya Chan. Láttam, ahogyan nézed. És szerintem ez nem egyoldalú. Este 8kor
végez..
- Ya Chan én
megyek. – mondtam az asztalhoz érve.
- Máris? –
néz rám boci szemekkel.
- Igen. Majd
holnap találkozunk. Ja és majd mesélj. – mosolygok, majd távozok.
Már hét óra
is elmúlt, de már sötétedett. Az állomásra vezető út pedig a park mellett volt.
És mikor odaértem Jiminnel találtam szembe magam. Aváratlan találkozás miatt
mindkettőnk nagy szemekkel nézett egymásra. Jimin arcán a könnyek csillogtak,
ahogyan a lámpák megvilágították.
- Mit
csinálsz itt?
-
Hazamegyek. – mondom, majd megindulok felé, de mikor mellette járok megragad a
karomnál. Ma ez már a második. – Vagyis csak mennék, ha nem tartanál föl.
- Mért neveztél
gyávának?
- Mért? Nem
vagy az? – flegmázok.
- Válaszolj.
– szorítása erősebb lett.
- Oké.oké.
De akkor elengedhetnéd a karom, mert holnapra már az sem lesz.
- Ja bocs. –
enged el. – Szóval?
- Szerinted
mért nem vagy az? – tettem fel komolyan a kérdést, mire ő csak nézett, majd
összeesett. Hallottam, hogy valami összetört, de csak akkor vettem észre az
üres Jack Danilses üveget. Gyorsan Felhívtam Sugat, hogy jöjjön értünk.. Amíg
vártunk, elmondtam Jiminnek, hogy mért gyáva. De ő már a kezeimben elaludt és
nem hallotta…
Mikor Suga
ideért befektettük a kocsiba. Én előre ültem és indultunk a BTS dormjához.
Mikor odaértünk az első dolgunk az volt, hogy a bunkót betegyük az ágyába. Be
kell vallanom, hogy aranyos, amikor alszik, és őt látva én is elálmosodtam. Még
egy darabig néztem, ahogyan szuszog, majd nyújtózkodtam egyet, és egy hosszú
képszakadás következtében elaludtam…
